Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg a gondolat bennem- és Gestalt-terápia képzésem alatt erősödött fel igazán-, hogy írni szeretnék. Én aki ‘diszes’ (dislexiás), akárcsak nagyobbik fiam. Én, akinek elkezdeni írni olyan, mintha valami bénultságból kéne elindulnia. Írni egy könyvet, sokféle tudás, tapasztalás gyűjtőpontjaként. Amiről most már úgy érzem órákat tudnék beszélni. Azóta több ezer oldalnyi forrásmunkát gyűjtöttem össze, leginkább az angolszász világból. Fel, felbukkan mindez a terápiás folyamatokban is.
Fiatal Gestalt terapeuta vagyok, most nyáron öt éve dolgozom egyéni terapeutaként. Sokféle klienssel. Van hogy a jelenben keresve, van hogy a homályos múlt árnyai közt botorkálva. A múlt romjaiból összeálló, régóta feszítő kínok, egyrecsak alakuló folyamában utazva.
Most is utazok, 2017 március 5.e, 10:23 van, egy repülőn ülök és valami megváltozott. Nézem a mellettem ülő óráján az időt és tudom, hogy ez a pillanat. A Pillanat. A fejemben elindul egy szöveg, amit szeretnék leírni. Eddig valami kásás hang volt és rengeteg gondolat. Struktúrák, keretek. Most meg végre, azt érzem belőlem jön és rajtam keresztül. Valami megnyílt és most követem. Eddig akartam és gondolkodtam. Dolgoztam. Most elkezdek írni. Ahogy jön. Elég vagyok hozzá. Talán.
A Túlélők kézikönyve arról fog szólni, milyen kapcsolatban lenni, amikor a közelség, az érintés valamiért más. Nehéz vagy épp nincs. Móhó vagy hideg. Valami hiányzik. Amikor nehéz csak a másikra figyelni vagy épp saját magamra. Amikor túl sok vagy túl kevés. Szűk a hétköznapi zóna és könnyen billen egyik vagy másik irányba a megélés. Sellye talán azt mondaná, stesszhelyzet egy külsőre ártatlannak tűnő helyzetben, vagy ahhoz közeledve. Van akinek könnyebben kialakul. 4F. Fight/flight, Faint/Flirt. Flirt. Igen a szex is lehet puszta stressz. Túlélés. Ha nincs elég idő. Amikor valami annyira más, hogy elvész az akit a hétköznapokban megismertem. Én vagy Te. Bennem vagy benned. Vagy épp mindketten. És ehhez még csak meg sem kell érinteni a másikat, van amikor elég ha a szobában van.
Megküzdeni ezekkel, időt hagyni a megélésre egyéni út. Mindekinek megvan a sajátja. Ha megtalálja.
Azt szoktam mondani, a másságot, nem adják ingyen. Amikor az érintés fáj és jobb lenne túl lenni rajta. Amikor a távolság a biztonság. A menekülés. Vagy épp a teljes összeolvadás. Ami lehet hogy már annyira megszokott, hogy fel sem tűnik. Elrejti a megszokás. Nincs megnyugvás vagy épp csak az oldószerek segítenek. Nem így születünk (jó esetben). Hanem kialakul. Mert valami történik. Aztán később már könnyen kibillen a helyzet és az értelem átadja a helyét a túlélő üzemmódnak. A test tudja a dolgát. Van, hogy úgy is marad. Helyzettől függetlenül. Eredetileg a bántalmazott test volt a munkacím. Sokszor látom, hogy a test kapu. Kapu, amin keresztül, belátható mi zajlik épp. Ahogy tanulok, tapasztalok egyre többféle kaput ismerek meg. Sokféle kapu létezik.
Mert nem az a fontos, hogy mi történt. Hanem hogy mi van. Nem a tartalom, hanem a folyamat. Ahogy a Gestalt terápia szemlélete is képviseli.
Terápiába sokszor áldozatok jönnek és abból jó esetben túlélők mennek el. Van, mikor a folyamat része, a gyermekkori abúzussal való találkozás. Hogy ami van épp, azt egykor nem adták ingyen. A most egy következmény. Áldozat. Felismerni és megdolgozni épp elég lehet. Fájdalmas folyamat. Hogyan lehet meglenni egy másik ember közelségében. Amikor a másik szerető és figyelmes közelsége már nem tölt el félelemmel. Vagy nem sodor el, egy illékony érzelem. Amikor átadja a helyét az érzéketlenség, közöny, a megélés végtelen lehetőségeinek. Akár a felszabadultabb örömnek. Sokféle áldozat van, ahogy túlélő is.
A Túlélők kézikönyve arról, azokról és azokhoz a felnőttekhez szól, akik egy kapcsolatban gyermekkori abúzus túlélőként élnek. Vagy épp egyedül. Talán épp emiatt.
Ismerős valami a fentiekből ? Akkor lehet, hogy épp neked.
Tudva vagy tudatlanul. Egyik sem egyszerű. Remélem a könyv végére, talán egy picit egyszerűbb, élhetőbb.