Amikor ezt olvasom, sokféle érzelem van bennem :
“Jézus gyilkosainak eszmei utódai, akik a történelem során luciferistáknak, illuminátusoknak, jakobinusoknak, bolsevikoknak, globalistáknak vagy mint éppen napjainkban, transzhumanistáknak nevezik magukat, ki akarják ölni az emberekből az Isten utáni vágyat, a hitet”
Forrás : https://444.hu/2023/09/02/kover-laszlo-luciferistak-illuminatusok-jakobinusok-bolsevikok-es-globalistak-utan-transzhumanistak-akarjak-kiolni-az-emberekbol-az-isten-utani-vagyat.
Felháborodás, félelem, harag. Hiszen nagyon ismerős nézőpont, beszéd ez. Egy olyan történelmi kor újjszületésének tűnik, amely milliók halálához vezetett. Köztük az én őseiméhez is. Elkülönültség és magány. Nem véletlen tehát, hogy megérint. Ahogy azért is, mert a vallásszabadság és a többnyelvűség világom alapjaihoz tartozik. Nekem ez személyes. Felnőttként szembesültem azzal, hogy noha megkereszteltek és mélyen hallgattak erről a családomban, zsidó származású vagyok. Gyerekkorom óta éreztem, hogy van valami titok, kerestem ki is vagyok, miben hiszek. Felnőttként értettem meg, milyen mélyen részei ezek az önazonosságomnak.
Annak önazonosságnak, amivel folyamatosan dolgozom, alakítom, keresve, hogy tudunk biztonságban az lenni, aki és kapcsolódni. Szabályozni az érzelmeket. Akkor, hogy lehet most mégis ennyi érzelem bennem? Talán van ami nagyon is “közösen személyes” ?
“Azt eddig is tudtuk, hogy a Párt 1. számú tagkönyvének tulajdonosa üldözési mániában szenved. Ez talán nem véletlen, és bizonyára a szocializációjának tudható be.”
Forrás: Káncz Csaba geopolitikai jegyzetei, 2023/09/03
Nem tartom etikusnak az előző mondatot. Az üldözési mánia egy diagnózis, amit megfelelő szakember állíthat fel, arról, akit megvizsgált és beleegyezett ebbe. Egyben egészségügyi adat, így a GDPR alapján, csak az alany beeleegyezésével lehet kezelni. Nem lehet publikálni.
De talán itt nem erről van szó. Van olyan, hogy köznyelv, közbeszéd, amely egy jelenséget megítél. (nagyon is nem keresztényi módon). Ide beszivárog (vagy épp innen származik) az emberrel analitikus és medikalizált szemlélettel foglalkozók gondolkodása. De hát én Gestalt terapeuta vagyok, így teszek egy próbát, hogy megkeressem, mi az amiben mégiscsak meg lehet találni, itélkezés nélkül hogyan vagyunk együtt. Hogy lehet, ennyire erősen jelen az elkülönültség élménye, a magány fenyegettsége és sokféle érzelem. Még akkor is ha valamennyire tudom, (vagy tudni vélem) hogyan jelenik meg ez az ő oldalán is.
Családtörténetének egy része szabadon elérhető, ebből látható, hogy a bolsevizmus mennyire erősen áthatja az ő és családja sorsát.
Ahogy mindennyiunkét. Egy olyan országban élünk, ahol ez az eszme, amely egykor kevesek számára hozott lehetőséget, végül sokak számára veszteséget. Tekinthetjük talán közösnek a transzgenerációs traumát. Hogy van valami, a bolsevizmus, amely mindkettőnknek fáj. Csakhogy valahogy érezhető, hogy nem teljesen erről van szó.
“Kövér ugyanis Pápán nőtt fel, a Fő tér 18. alatt. A ház eredeti tulajdonosa Kohn József, cementáru gyáros volt. A családot Auschwitzba deportálták, de volt köztük, aki életben maradt és visszajött. Az államosítás során aztán 1952-ben a hátramaradottak végleg elveszítették a házukat, amelybe aztán egy 1919-es vöröskatona és családja költözött be. Igen, a Kövér család”
Forrás: Káncz Csaba geopolitikai jegyzetei, 2023/09/03
Tehát akkor ez személyes. Neki és nekem is. Összeköt bennünket, hogy félünk. Ő is, én is. Csak más okból. Ott van talán az (öntudatlan) félelem a bűntudattól, hogy megsemmisülhet. Nálam pedig, hogy egyedül vagyok, a többség az ő oldalán (?), hatalom van a kezében és megtámadva érzem az önazonosságom. Hogy megint megtörténik, hiszen a szavak hasonlítanak. Mert más vagyok, mint akinél a hatalom (látszólag) van. Ebben a helyzetben benne van a szenvedés lehetősége is. Főleg, ha ragaszkodunk érzelmeinkhez és az ítélkezéshez. A hitünkhez.
Próbálom másképp kezelni mindezt. Gestalt terapeutaként azt keresem, mi köt össze bennünket, akkor is ha mások vagyunk. Itélkezés nélkül. Egy olyan országban élek, ahol az elmúlt század arról szólt, hogy időnként jött egy csoport, amelyik azt gondolja (éli meg), hogy nála az igazság. Hogy aztán jöjjön egy másik, aki bosszút áll. Néha ugyanazokkal az emberekkel…
Félelem, fájdalom és szenvedés. Talán ha azt keresem mi köt össze, ha tudatában vagyok mindennek, akkor is amikor sok az érzelem, különbség, akkor talán együtt tudunk lenni.
Ehhez figyelni kell és szembenézni. Időnként kimondani.
Keresni, miből jön és mi van a félelmen, fájdalmon és szenvedésen kívül.