Anahata központ

Gyakran a fogalmak nem egyértelműek. Gestalt terapeuta vagyok, nem pszichoterapeuta és nem pszichológus. Sok más országgal szemben nem egészségügyi tevékénység és nem tanácsadás amit csinálok.  A Gestalt terápiát nem szabályozza egyértelműen törvény. Egy ideje azon gondolkodom, hogyan is fogalmazzam meg, mi is ma Magyarországon a Gestalt terápia, hogy törvényes maradjak.

A Gestalt terápia talán játék.

Egy olyan játék, amelynek révén az élet szabadabb, teljesebb lehet. A játék során, hetente együtt vagyunk, feltérképezzük és együtt ismerjük fel, egyben alakítjuk a szabályokat, a játékteret. Ebben a játékban – szemben az élettel – lehetőség nyílik, hogy újrajátsszuk az élményeidet, figyelve a helyzet, a jelenség egészére, teljességére. Ránézünk együtt arra, hogy is csinálod vagy épp hogyan történik veled adott tapasztalás és ez milyen következményekkel jár. A játszótárs a Gestalt-terapeuta figyel a teljes játéktérre, ahogy arra is, hogy neked mi fér bele. Megkeressük, lehet-e és ha igen, időt és teret hagyni, a szavakon túli világnak. Annak a világnak, amelyek, a mi kultúránkban többnyire a test élményeihez, bizonyos érzésekhez kötődnek. A játékban többnyire lelassulunk, hogy esélyt kapjon a teljes jelenség, nem csak az ami nyilvánvaló. Nem értékelünk vagy minősítünk, hanem előbb megkeressük a szemlélő befogadó hozzáállását. A szemlélő-befogadó számára nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz, beteg vagy egészséges. Tárgyilagosan szemléli az egész játékteret és támogatja, hogy megerősödjön, a szabad választás élménye. Mégha néha az életben minden arra is utal, hogy nincs kiút, nincs választás. A játékban megkeressük, hogyan lehetsz elég biztonságban, a választás szabadságához. A játék során megerősödhet a képesség, annak megélésére, hogy van elég idő és tér. Azoknak a részeknek, részeidnek is, amelyek eddig talán szóhoz sem jutottak, életed során.

Persze ez nem mindig egyből lehetséges.

Hiszen az életben a játékszabályok gyakran kizárják, hogy bizonyos elemek megjelenjenek – csak épp a test számon tartja azokat. Van mikor ezek láthatatlanul hajtanának tovább a bizonytalanból, a biztos felé. Ott viszont újra és újra valami nem teljes élmény vár, ami aztán nem hagy nyugodni, nehézzé válik a játék. Lehet hogy oda sem lehet menni, annyira félelmetes. Kerülő utak jönnek létre, vagy épp dermedtség, hiszen annyira nagy a feladat. A játékban megkeressük, hogyan lehetünk együtt a folyamatban, hogyan lehet kezelni a sürgetettséget, vagy épp a nehéz érzéseket. Közelítünk ahhoz a ponthoz, amikor csak ítélkezés mentes élmény van, az értelmezés, érzés, szégyen előtti pillanatban. Együtt megkeressük, hogyan lehet navigálni egy teljesebb játéktérben, ahol szabadabban dönthetsz, hogyan kapcsolódsz. Hogyan lehet szabályozni a folyamatot, adott helyzetben. Így lehet hogy ülések telnek el, azzal, ami elmondva csak pár perc lenne. Vagy épp az életben egy pillanat. A jelenre figyelünk, miközben egyre jobban tudatába kerülünk, hogyan befolyásolja az a múlt.

Játszani persze nem mindig könnyű, még akkor sem, ha ebben a játékban, nincs cél, vagy büntetés. Egy folyamat, amiben előbb egyeztetjük, hogy milyenek is épp azok a játékszabályok, amivel most együtt tudunk lenni, aztán talán egyre inkább eljön az idő (van amikor eljön az idő), hogy azok a játékterületek is figyelmet kapjanak, ami előtt ott a szégyen vagy a bűntudat, vagy annyira kizáródik, hogy fel sem merül a lehetősége a létezésének. Megkeressük, együtt, hogyan lehet biztonságban döntened, hogyan is jó neked. Lehet hogy közben a játékszabályok egyértelműbbek lesznek vagy épp újak születnek, elhagysz régieket. A játék során valami felszabadul. Az életben, ezek a tapasztalatok, veled maradnak majd, akkor is, amikor már csak gondolatban vagyunk együtt. A játék után talán az élet másképp megy tovább. Szabadabban, teljesebben.